"Csak állj mellém!" 

("Valaki szunnyad benned, akiből nincs más...")

Kétszer jártunk a Maci Alapítványi Óvoda Bagoly osztályában, másodszor már konkrét céllal. A feladatunk az volt, hogy a sérült gyerekeknek tartsunk egy rendhagyó, drámás történelem órát az őskorról, azon belül is az eszközkészítés, gyűjtögetés téma körében. 

Mentorunk, szakmai segítőnk drámapedagógus. Nélküle, javaslatai, irányítása és természetesen szakmai tudása nélkül nehezen, vagy egyáltalán nem boldogultunk volna ebben a különleges környezetben. Elhivatottsága és a foglalkozás körülményéhez igazított szakmai tudása, lelkesedése minket is magával ragadott, ezért mind a fejlesztőiskolás gyerekeknek, mind nekünk,egy élményekben gazdag délelőttben volt részünk. 

A sérült gyerekek számára rendkívül fontos az érzékszerveik használata tanulás közben, mi is ebben próbáltunk a segítségükre lenni. A gyűjtögetés és eszközkészítés részleteit eljátszottuk és minden cselekedetünket megmagyaráztuk nekik. Bevontuk őket is a feladatok megoldásába, mindenről kikértük a véleményüket, minden eszközt, termést - amit mi vittünk számukra - megmutattunk nekik. Jó érzés volt számunkra, hogy a közös drámapedagógiai foglalkozáson mi is elősegítettük tudásuk, ismereteik gyarapodását.
A gyerekekkel történt találkozások során kölcsönösen adtunk és kaptunk egymástól. Részt vehettünk egy olyan munkában, mely hozzájárulhat egy különleges bánásmódot igénylő csoport mindennapjainak a jobbításához.
A feladat kreativitást igényelt tőlünk, melynek „mozgósításában” mentorunknak sokat köszönhetünk. A sérült gyerekek között az empatikus készségünk fejlődött talán a legtöbbet, nem is beszélve azokról az érzelmekről melyek megmozdultak bennünk az együtt töltött idő hatására. 

Tanultunk tiszteletet és alázatot, valamint leckét kaptunk felelősségvállalásból is. 

Mindannyian először jártunk SNI-s gyerekek között és az élmény először és talán másodszorra is megrázó volt. De a második alkalommal már ismerősként üdvözöltük egymást, és ez mindannyiunk számára pozitív volt. Ez a két találkozás arra inspirált minket, hogy a jövőben is foglalkozzunk ezzel a témával. Segítenünk kell ezeknek a gyerekeknek a fejlődését és a saját eszközeinkkel kell még élhetőbbé tenni a mindennapjaikat.

A munkánkról készült videót itt tekinthetitek meg:

A Maci oviban jártunk

FONTOS!

A feltett videó és képanyaghoz tartozunk némi magyarázattal.  

Választott feladatunkhoz – rendhagyó drámás történelemóra sérült gyerekeknek – a teljes foglalkozásról készült videó felvétel, amelynek a itt a blogunkon, valamint a közösségi oldalunkon csak egy-egy részletét láthatjátok. Nem véletlenül. Kivételesen nem a technika ördöge bánt el velünk, ez saját, közös döntésünk.

Kaptunk engedélyt arra - az érintettektől -, hogy az elkészült anyag a versenyben teljes egészében felhasználható, közösségi médiában közzétehető. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy nem. 

Nem, mert az ember felelős a barátaiért, szereti őket, védi őket. Ezek a gyerekek – reméljük, joggal mondhatjuk így – a barátaink lettek, így személyiségi jogaikat tiszteletben tartjuk, még akkor is, ha ez esetleg okoz némi pontveszteséget számunkra. 

Egyet tudunk csak hozzátenni, köszönjük, hogy ott lehettünk, köszönjük, hogy megismerhettünk Benneteket!